rátábláz
rátábláz tárgyas ige
1. (jogtudomány) <Vmely anyagi követelést, jogot az adós ingatlan vagyonára> följegyeztet, ráírat. Az adósságot rátáblázták a házára. A bank kikötötte, hogy a kölcsönt táblázzák rá a birtokra. Rátáblázta a haszonélvezeti jogot.
2. <Vmely ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot> telekkönyvi átírással másra átruház. Vö: tábláz (5). Házát rátáblázta gyermekeire.
rátáblázás; rátáblázható; rátáblázó; rátáblázott; rátábláztat.
