rátapos
rátapos tárgyatlan ige
Rátapos vmire: egyszer v. többször nagy erővel v. vigyázatlanságból rálép a szóban forgó v. megnevezett tárgyra. Sarkával rátapos a leesett kártyára. Rátaposott az égő gyufára, hogy eloltsa. Rátaposott egy vén uracs lábára. (Vas Gereben) Felkapott egy kést az asztalról… Földhöz vágta … és rátaposott. (Jókai Mór) || a. Rátapos vmire: többször erélyesen rálépve lefelé nyom, a földhöz nyom vmit. Hányják már a földet a koporsóra …, utoljára rátaposnak a földre, s egy egész halom támad fölötte. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Rátapos vkire: (szerencsétlenségében, elesettségében) durván bántalmaz, meggyaláz vkit. Ennyi az ember? Ennyi az élet? Ilyen hamar ki lehet végezni valakit … . Hát tapossanak rá! Temessék el! Rúgják meg a sírját … (Móricz Zsigmond)
rátaposás; rátaposó.
