ráterít
ráterít tárgyas ige
<Ruhadarabot, szövetfélét> rátesz, ráborít vkire, vmire, hogy befedje. Ráteríti magára a kendőt. Ráteríti a terítőt az asztalra. [A kabátot] ráterítette a leányra. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Az ablak … ónkarikás üvegein besüt a nap, és ráteríti sugarait az asztal sarkára. (Gárdonyi Géza)
Vö: terít (1). Szólás(ok): ld. lepedő.
ráterítés; ráterített; ráterítget; ráteríthető; ráterítő; ráteríttet.
