ráül
ráül tárgyatlan ige
1. Ráül vmire: vminek tetejébe ül. Ráül az asztalra; ráül a lóra. János ráült a kis zöld ládájára. (Gárdonyi Géza) Ráültem a támlás székre, szememet behunytam, hogy pihenjek egy órácskát. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Ráül vmire: a) vmit magához vesz, és állandóan birtokol, v. azért tart magánál, hogy ne adja másnak; ráül a pénzére. Ráült erre a könyvre, pedig másnak is szüksége volna rá. A pap nem emésztheti el a vagyont, itt marad épségben, s nem ülhet rá egy család. (Vas Gereben); b) <illetékes hivatalnok> vmely ügydarabot sokáig nem intéz el, v. elintézésre nem ad tovább. Ráült az aktára.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Ráül vkinek a nyakára: elnyom vkit. Nagyon ráültél a nyakára annak a szegény gyereknek!
ráülés; ráülő; ráült.
