ráuszít
ráuszít tárgyas ige
1. <Személy állatot, rendsz. kutyát> vki, vmi ellen uszít. Ráuszít vmit vkire, vmire. A csősz ráuszította a komondorokat. Be ne próbálja tenni a lábát … A kutyát is ráuszítjuk. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Személyt, népet, csoportot> vki, vmi ellen ingerelve uszít. A kisebbségeket ráuszították egymásra. A szűrös embert ráuszítja a kabátosra. (Jókai Mór) Kádárné … sok … szerencsés gyógyítást csinált a környéken, melyeknek híre nemcsak a doktorokat uszította rá …, hanem a … hatóság figyelmét is feléje vonta. (Mikszáth Kálmán)
Vö: uszít (1, 2).
ráuszítás; ráuszító; ráuszított; ráuszíttat.
