rávall
rávall tárgyatlan ige
1. <Az, aki a vádlottal vmilyen kapcsolatban volt,> terhelő vallomást tesz vki ellen; ellene vall. Vö: vall (2c). A tanúk rávallottak a gyanúsítottra. [A bérencek] az első bambuszütésekre rávallottak Tepelentire, elmondva tisztán annak megbízását. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vmi jellemző vkire. Ez az ostobaság rávall. Ez aztán igazán olyan szoba volt, mely rögtön rávallott a tudósra. (Mikszáth Kálmán)
rávallás; rávalló.
