ráver
ráver ige
1. tárgyatlan Ráver vkire, vmire: többször, sorozatosan ráüt. Vö: ver (I. 2). Ráver a kezére. Rávert a gyerekre. Kelj fel, verj rá a banyára, Mért nem várt jó vacsorára. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. tárgyas Vmennyit ráver vkire: bizonyos számú ütést mér rá. Vö: ver (I. 2a). Ráverték a huszonötöt.
2. tárgyas <Vmely tárgyat> sorozatos ütésekkel fölerősít vkire, vmire; vkire, vmire, kül. a szóban forgó személyre ver (I. 9) vmit. Ráverik a vasat. Ráverik a bilincset a kezére. Az elnyűtt patkókat leszedi a ló lábáról, s újat ver rá. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) ráver vkire: <némely sportban, játékban, versenyben> legyőz, megver vkit. Vö: ver (I. 4c). Sakkban rávert tavalyi ellenfelére. || a. tárgyas (sport) Ráver vmennyit vkire: <versenyben> úgy győz, hogy bizonyos távolsággal megelőzi ellenfelét. Öt métert vert rá ellenfelére. || b. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Árverésen a kikiáltott v. már megajánlott összegnél többet> ajánl. Még száz forintot rávert a képre.
4. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Rákényszerít. Kit az éhség ver rá, kit meg a torkosság [a lopásra]. (Vas Gereben)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, új szó, bizalmas) Ráver (a munkára): alaposan, teljes erejéből igyekszik dolgozni, hogy minél jobb, minél nagyobb eredményt érjen el. Ha jól ráverek, elérem a 150 százalékot is.
Szólás(ok): ld. fenék.
ráverés; ráverhető; ráverő; rávert.
