reá
reá [ë] határozószó és igekötő
I. határozószó (személyragos) -m, -d, reá [ë] v. (népies) reája [ë], -nk, -tok, -juk v. (régies) -jok; nyomósítva: énreám stb. (tájszó v. választékos)
1. Rá (I). → Átok re → fátyolt reá; → halált reá. Európa csendes, ujra csendes. Elzúgtak forradalmai … Szégyen reá! (Petőfi Sándor) Megszólítom, ha mindjárt a pokol tátong reám. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (sport) <Lóversenyen annak jelölésére, hogy a játékos nagyobb tétjére kisebb összeget fizetnek ki vmely igen erősen megjátszott ló – rendsz. a favorit – befutása esetén.> „Villám” nyolc a tízhez reá (fizetett): (a fogadó) „Villám”-ra tíz forintot tett, de csak nyolcat fizetnek neki vissza.
II. igekötő (tájszó, régies) Rá (II).
