redőz
redőz [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
1. (választékos) Redőkbe (1) szed, ráncol vmit. Térdnél alább ér a bő ingnek ujja … S nem meztelen – mint egykor – a derék, Honnan redőit művészileg ontja Le, szárközépig a lábravaló, Melyet redőzni lyány-testvéri gondja S fiatal ángyé, fél hétre való. (Arany János)
2. (irodalmi nyelvben) Redőz vkit: vkinek bőrén, főleg homlokán redőket (2), ráncokat idéz elő, vkit ráncossá tesz. Korán vénül az év, | mint csüggedt férfi, kit korai gond redőz. (Babits Mihály)
redőzés; redőző; redőzött; redőztet.
