remeklés
remeklés [e-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (választékos) A remekel igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki remekel (vmit); vmely remeknek, kiváló, nagyszerű alkotásnak, műnek a létrehozása. Festői, költői, művészi remeklés; a mester, a művész, a természet remeklése.
2. (régies) Ennek eredménye, a remek (I. 1, 2). Az emlékek kőből, ércből megörökítve, még a fejedelmeknél is nagyobb hírű művészek remeklései. (Jókai Mór) A remeklését jöttem megnézni … (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, történettudomány) A céhlegény által készített remek (I. 1).
