rémület
rémület [e] főnév -et, -e [ë, e]
Hirtelen támadt nagyfokú félelem. Páni rémület; rémület fogja el; rémületbe ejt, esik; rémületben tart; felocsudik, magához tér rémületéből; rémületet kelt. Nem próbálom meg képét adni … a halkan, jéghideg szorongással növekvő rémületnek. (Karinthy Frigyes) Agyadban … égő hodályba zárt Riadt baromként bőg a rémület. (József Attila) Ó suhogó, feketeszárnyu háború, | szomszédból szálló rémület! (Radnóti Miklós)
Szóösszetétel(ek): vakrémület.
