rendbontás
rendbontás főnév
Általában a rendet megbontja szókapcsolattal kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás, megnyilvánulás; a rend megzavarása.
1. <Felvonuláson, tömeggyűlésen> a megszabott rend, fegyelem megbontása; rendzavarás. Rendbontásra nem került sor. || a. Vmely kisebb közösség fegyelmének, (munka)rendjének, szokásainak a megbontása, megzavarása. Nem tűrök az osztályban semmiféle rendbontást! E rendbontásért a szobába mégy. (Madách Imre) Uzsonnát nekem ne terítsen … Én nem szoktam. Azért maguk csak költsék el… Ha azt látom, hogy miattam rendbontás történik, akkor azonnal elbúcsúzok. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, régies) A társadalmi rend ellen irányuló szervezkedés, zavargás. Minden rendbontásra vezető ámítást … polgári bűnnek nyilvánítanak. (Kemény Zsigmond)
rendbontási.
