rendelő
rendelő [ë-ë v. e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan <személy>, aki rendel (1–2) vmit, ill. vkit vhova. Székelygulyást rendelő vendég; a könyvelőt a szobájába rendelő igazgató.
2. Olyan <orvos>, aki vmely időben, helyen betegek vizsgálatával foglalkozik, ill. ilyen minőségben vmely gyógymódot, gyógyszert előír, rendel (5–6). A délután 4–6 óra közt rendelő belgyógyász; a lakásán rendelő orvosnő; fájdalomcsillapítót rendelő orvos.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Megrendelő (II).
2. Orvosi helyiség (járó)betegek ellátására. Fogorvosi, kórházi, (körzeti)orvosi rendelő. Leszállva a vonatról azonnal elhajtattam öcsémhez, ki orvos vidéken … Ő a rendelőben ült, háttal az ajtónak, olvasott a csöndben. (Kosztolányi Dezső) Csókolózott a hajóorvossal, csak azért, mert könnyű volt egyedül maradni vele a rendelőben. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben) <Csak néhány állandósult szókapcsolatban a magánorvosi működés jelképeként>. Rendelőt nyit; becsukta rendelőjét. Rendelőjét bezárta, és kórházi orvos lett. Szeptember vége felé új német internált érkezett, akiről kiderült, hogy fogtechnikus. Kezdetleges fúrógépet hozott magával, műszereket, orvosságokat, s a betegszobában megnyitotta rendelőjét. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): rendelő-berendezés; rendelőhálózat; rendelőív; rendelőkönyv; rendelőlap; rendelőlevél; rendelőóra; rendelőszoba.
rendelői.
