retesz
retesz [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. <Ajtón, kapun> egyszerű záró szerkezet, amely a zárást nyílásba betolható pánt v. rúd segítségével végzi; tolózár. Az ajtót reteszre v. retesszel zárja el. S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm, | roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás) || a. Ennek a szerkezetnek ide-oda tolható része. Elhúzza, rátolja a reteszt. Ejnye, sógorasszony az? … Mindjárt eltolom a reteszt. (Mikszáth Kálmán)
2. <A kulccsal zárható zárak nagy részén> az a csúsztatható fémlemez, amely kulcs segítségével a zárlemez nyílásába tolható, s így a zár bezárható.
3. (tájszó) Csukló körül forgó, egyik végén lyukas pántból és az ajtófélfára szerelhető rögzített (vas)karikából álló szerkezet ajtók bezárására; a pánt ráhajtása után a (vas)karikába lakatot akasztanak.
4. (ruházkodás) Ruhadarab hasítékának, gomblyukának a végén hurkolással készült erősítés.
Szóösszetétel(ek): 1. reteszfej; reteszlyuk; 2. tolóretesz; záróretesz.
reteszes.
