rettegés
rettegés főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (többnyire egyes számban)
A retteg igével kifejezett lelkiállapot. Rettegés fogja el; rettegésbe ejt, hoz vkit; rettegésben tart vkit. Rettegésünk egy halál utáni Valamitől … le nem Lohasztja kedvünk. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Visítottam a rettegéstől a nagy kutyák közt. (Móricz Zsigmond)
