revelál
revelál [ë-ë v. e-ë v. e-e] tárgyas ige -t, -jon (tudományos, választékos)
Ismertté tesz, nyilvánosságra hoz, fölfed, feltár vmit. A regény egy új, nagy tehetséget revelál. Kazinczy lelkének egész iránya revelálta magát e nyilatkozatban. (Csengery Antal) || a. Ünnepélyesen kinyilatkoztat vmit. Úgy beszél, mintha mindig valamit revelálna. || b. Sejtelem- v. sugallatszerűen megláttat, megéreztet vmit vkivel, föltár vmit vki előtt. A zene egy új világot revelált előtte.
revelálás; reveláló; revelált.
