révül
révül tárgyatlan ige -t, -jön (rendsz. határozóval) (ritka, régies, irodalmi nyelvben)
A figyelem nagyfokú összpontosítása által v. mesterséges módon fokozatosan felajzott lelkiállapotba, önkívületbe kerül, v. kezd kerülni. A varázsló lassan önkívületbe révül. || a. <Szem, arc> ilyen lelkiállapotot tükrözve, önfeledt merevséggel, mélyen elrévedve néz, bámul. Távolba révül a szeme.
Igekötős igék: elrévül.
révülés.
