ring [2]
ring [2] főnév -et, -je [ë, e] (sport, elavulóban)
1. <Ökölvívásban:> szorító (II. 2). Reflektorok világítják meg a ringet. A bíró a ringbe szólítja a versenyzőket. Én mindig úgy keringtem, Mint bokszoló a ringben. (Tóth Árpád)
2. <Lóversenypályán:> elkerített hely, ahol a bukmékerek a nagy tétekben fogadók tétjeit átvették. A ringben nagyobb osztalékot fizettek.
Szóösszetétel(ek): ringkötél; ringsegéd.
