ringyó
ringyó főnév -t, -ja (durva, irodalmi nyelvben)
Feslett erkölcsű nő; szajha, rima. Virradatig | maradtam így és csak bámultam … Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél | ezen a földön, mily kopott regéket, | miféle ringyók rabságába estél …? (Kosztolányi Dezső) Összejátszottak, ez a ringyó meg az a taknyos. (Nagy Lajos) || a. Vkinek a kitartott szeretője, ágyasa. Erkölcstelen személy, olyan, ki házasságod előtt ringyód volt! (Eötvös József) Gazdagok ringyóit én el nem szerettem. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): ringyóélet.
