riog
riog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (népies, régies, irodalmi nyelvben)
Éles, harsány, szaggatott hangon szól; rikoltoz. Riognak a madarak; riog a kürt. A magas égen szürke gém száll … riogva. (Bársony István) Még nem riogott az őrségen a kürt, mikor már ébren volt a nép. (Tömörkény István) A lelkem ott járt a sírok között | s a víziók egymást riogva űzték. (Kosztolányi Dezső)
riogás; riogó.
