ritkás
ritkás melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb Meglehetősen, egy kissé v. helyenként ritka (1). Ritkás erdő, haj, szedés, szőrzet, vetés. Ritkásan szórja el a magot. A vén szabó föllelkesedve borzolta ritkás kender haját. (Mikszáth Kálmán) Ritkásan … úszott arra valamely olyan fehér bárányfelhő, amilyen a mi kék egünkön otthonos. (Tömörkény István) Homlokán szabályszerűen kettéválasztott, ritkás, őszes frizurája … borzolódni kezdett. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ok, -a (ritka) Az erdőnek olyan része, ahol a fák ritkán (1) állnak. A ritkáson át néha egy-egy ablak gyertyafénye villant keresztül. (Jókai Mór)
