ritkul
ritkul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Csoport, tömeg> folyamatosan ritkábbá (1–2) válik. Ritkul az erdő, a haj, a köd, a tömeg; ritkulnak a felhők: oszladoznak a f-k. Ritkul a vadkan a Bakonyban. Nemsokára ritkul a sokaság. (Vörösmarty Mihály) Ákosnak csak felül ritkult a haja, de körös-körül annál sűrűbben burjánzottak a deres tincsek. (Kosztolányi Dezső)
2. <Ismétlődő cselekvés v. jelenség> az eddiginél nagyobb időközökben történik, fordul elő. Ritkulnak a balesetek. A veszekedések egyre ritkulnak közöttük. Ha … leveleink ritkulnak, s egyszer végképp kimaradnak, akkor én már … nagyon beteg leszek. (Arany János) Később ritkultak látogatásai … (Gyulai Pál) [Arisztophanész] utolsó darabjaiban … a politikai célzások ritkulnak. (Péterfy Jenő)
Igekötős igék: kiritkul; megritkul.
ritkulás; ritkuló; ritkult.
