röffen
röffen [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. <Disznó> egyszeri röfögő hangot hallat. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, | röffent még felém … (József Attila)
2. (átvitt értelemben, ritka, tréfás v. rosszalló) (Ember) hirtelen, nyersen mond vmit v. rászól vkire. Ne röffenj a más beszédébe! Nyers hangon a fiúra röffent.
3. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Vki ellen röffen: nyersen állást foglal ellene. Még ő is ellenem röffent. Egyszer a kiadók és szerkesztők ellenem röffentek, hogy meglőnek közköltségen, ha nekik békét nem hagyok. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elröffen; felröffen; összeröffen; ráröffen.
röffenés; röffenő.
