rög
rög főnév -öt, -e [e]
1. Kisebb csomót alkotó, csomóba állt, rendsz. száraz földdarab; göröngy. Felkap egy rögöt a földről. Kapával szétveri a rögöket. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek. (Arany János) Az udvaron … csönd volt. Néhány tyúkkal és egy sereg csirkével osztoztam a csöndön. Ha alkalmatlanok voltak, rögöt fogtam, és utánuk hajítottam. (Móricz Zsigmond) Földön a magyar és földben a költő, | dühödt markába rögöket szorít. (József Attila)
2. (ritka) Valamely anyagból összeálló kisebb-nagyobb darab. Fölemelt egy kis rögöt a szerte heverő széndarabok közül. || a. Vérrög. A vérben keletkező rögök elzárják az ereket.
3. (költői) Föld (kül. szántóföld, anyaföld, szülőföld). A hazai, honi rög; a röghöz → tapad; töri a rögöt: a) ekével, boronával hasogatja a földet; b) (átvitt értelemben) földműveléssel foglalkozik. Itt van a nép, trónt ülni fog most Ezer évig férge a rögnek. (Ady Endre) [Himnusz az emberhez.] Nézzétek: izzad tar mezőkőn, Sarcol a rögből életet. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, történettudomány) Röghöz kötött (jobbágy): szabadságában úgy korlátozott j., hogy sem földművelő foglalkozását, sem lakóhelyét nem cserélhette fel mással. || b. (ritka, költői) (Sír)hant. De nyugszik immár csendes rög alatt, | Nem bántja többé az Egy gondolat … (Arany János) Fejem lehajlik … A föld felé, a rög felé, A biztos, biztos sír elé. (Tóth Árpád) || c. (átvitt értelemben, ritka) Kicsiny, talpalatnyi terület. E hazában nem jutott neki egy rög. Vínak egy rögért, Melyen a küzdők száma el se fér, (Arany János–Shakespeare-fordítás)
4. (földrajz) A földkéreg tömegének töredezés útján keletkezett, a többitől elvált része, darabja, legtöbbször hegy.
Szóösszetétel(ek): 1. rögarany; 2. aranyrög , érrög; vérrög.
