rögtöni
rögtöni melléknév
1. (kissé régies) Rögtön (1–4) történő, rögtön érvényessé váló <jelenség, cselekvés, dolog>; azonnali. Rögtöni fizetés, hatás; felmondás rögtöni hatállyal. Rögtöni választ kérek. Itt rögtöni segedelem szükséges. (Eötvös József) Isten veled hát … . jaj nekem, Hogy e szót ki kell mondanom; Miért nem válik rögtöni Halállá e hang ajkamon? (Petőfi Sándor)
2. (régies) Hirtelen, váratlan. Egy rögtöni lövés szólalt belé a vihar üvöltésibe. (Jókai Mór)
