rögzik
rögzik tárgyatlan ige -ött, -ene; -eni [e-e, e] (csak 3. személyben, felszólító mód nem haszn.) (elavult)
1. <Száraz földdarab> röggé, kemény csomóvá szárad v. fagy össze.
2. (átvitt értelemben) <Érzés, szokás> gyökeret ver vkiben, szinte kiirthatatlanul állandósul benne. De hajh! mennél tovább érek, Annál jobban gyűl a méreg, S beljebb rögzik szivembe. (Kisfaludy Sándor)
3. (átvitt értelemben) Vmi rögzik vkin: elválaszthatatlanul hozzátapad vkihez vmi. A gyűlöletnél jobb a tett, kezdjünk egy ujabb életet … Mert még neked virulnod kell, o hon. | Vagy szégyen rögzik minden fiadon. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: belerögzik; megrögzik.
rögző; rögzött.
