romladék
romladék főnév -ot, -a (régies, irodalmi nyelvben)
1. Romokban heverő épület; építmény összeomlott részei, darabjai; rom(halmaz). A védő kőfal romladéka. Az a kastély… egy nyomorult romladék. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) A romladékon állni akarok, Órjási romladékodon, világ! (Vörösmarty Mihály) Most … egész | Lengyelhon vérben romladékban áll. (Madách Imre) || b. (ritka) Vminek elpusztult maradványa, romja, roncsa. Oh, hitemnek romladéka, Bánat! merre viszlek el! (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) Töredezett, használhatatlan v. alig használható állapotban levő tárgy, eszköz. Testben s ruhában rongyosabb hadat | Nem láttam életemben. Fegyverök | Csak romladék: fejetlen buzogány És összetoldott kopják: kardjaik Mint a fürész; fogok van és nem élők. (Vörösmarty Mihály) Ocskay csak leroskadt … a romladékára a hitvesi nyoszolyának. (Jókai Mór)
romladékos.
