rönk
rönk főnév -öt, -je [e]
Kivágott fatörzs henger alakú, 6 m-nél rendsz. nem hosszabb darabja, amelyből fűrészelt árut v. faragott (bárdolt) fát készítenek. Cserfa, tölgyfa rönk. A rönkből deszkát fűrészelnek. Édesapám ezen a bútoron tanulta meg …, hogy kell a rönköket szántalpnak s deszkának vékonyra elfűrészelni. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): rönkfa; rönkfal; rönkvontató.
