rosszaság
rosszaság főnév -ot, -a (rendsz. egyes számban)
1. (csak egyes számban) Vminek a rossz (I. 1–3, 5, III. 1, 5) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, rossz volta. Az étel, a szerszámok, a lakás, az út rosszasága; a feladat, a példa rosszasága. Számos betegségi esetek … nem a tömlöcök rosszaságának következései. (Eötvös József)
2. (ritka) A rossz (II. 1a) melléknévvel kifejezett erkölcsi, jellembeli tulajdonság; rosszra törő, másnak bosszúságot, ártalmat, kárt okozó indulat; gonoszság. Az emberi rosszaság; rosszaságból tesz vmit. A vármegyét … alá kellene aknázni …! Csupa sógorság-komaság; a lustaságuk, tudatlanságuk basáskodó rosszaságuk palástolására alakult. (Kaffka Margit) || a. (csak egyes számban) (ritka) Erkölcsi romlottság, züllöttség. Mindenütt csak rosszaságot látott az ember. || b. (Gyermeki) pajkosság, csintalanság. Kijön, kiüt rajta a rosszaság; (átvitt értelemben is, bizalmas, tréfás) pattanás, sömör, daganat stb. keletkezik a testén. Rosszaságból tette. || c. Vkinek rossz (II. 2) volta, természete. Az emberek, a férfiak, a nők rosszasága. || d. Gyermeknek rossz (II. 1b) volta; pajkosság, csintalanság. A gyermek rosszasága túlmegy minden határon. Megbüntették rosszaságáért.
3. (többes számban is) Rosszaságból (2), pajkosságból elkövetett káros, ártalmas, másnak bosszúságot okozó cselekedet, főként gyermeki csínytevés); rosszalkodás, komiszság. Elég legyen már a rosszaságból! Kikapott rosszaságáért. Már megint valami rosszaságon töri a fejét. Nem bocsátották meg rosszaságait.
4. (többes számban is) (bizalmas, tréfás) Pajkos, csintalan, zabolátlan gyermek. Mit tettél már megint, te kis rosszaság? Ilyen rosszaságot is ritkán látni!
rosszasági.
