rosszullét
rosszullét főnév
A rosszul van szókapcsolattal kifejezett állapot; az a tény, hogy vki vmely betegség, élettani folyamat (pl. terhesség) v. külső hatás következtében rendsz. átmenetileg rosszul érzi magát, rossza közérzete. Hirtelen (fellépő) rosszullét. Pillanatnyi rosszullét fogta el. Rosszullétről panaszkodik. Mi okozta rosszullétét? Rosszullétének gyorsan híre futott. (Mikszáth Kálmán) Olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. (Kosztolányi Dezső)
