rost [1]
rost [1] főnév -ot, -ja
1. (növénytan) A lágy szárú és fás növényekben csoportosan előforduló, hegyes végű, megnyúlt, orsó alakú szilárdító sejt. A len és a kender rostjai értékes textilnyersanyagot szolgáltatnak. || a. Ilyen sejtekből álló anyag mint vmely készítménynek alkotórésze. A vászon rostjai. Hogyha írt …, még talán az alkotás pillanatában is eszébe ötlött, hogy … a papír, amelynek szemcsés rostjait maga előtt látta, micsoda rongyokból készült. (Kosztolányi Dezső)
2. (biológia) Az emberi és az állati test szövetének igen finom, vékony, hullámos v. csavaros, fonalszerű része, képlete. Hullámos rost; kötőszöveti rost.
Szóösszetétel(ek): 1. rostanyag; rostdaganat; rostkender; rostmentes; rostsejt; rostszál; 2. farost; háncsrost; izomrost; kókuszrost; lenrost; műrost.
