rostokol
rostokol tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (kissé bizalmas)
Vmely hátráltató körülmény miatt a tervezettnél, a kívánatosnál hosszabb ideig egy helyben időzik; vesztegel. A vonat félnapokat rostokolt az állomásokon. Órákig rostokoltak a váróteremben. [A fiúk] hiába rostokoltak a kávéházban déli fél egy óráig, A leányok csak nem akartak mutatkozni. (Ambrus Zoltán)
rostokolás; rostokoló.
