rothad
rothad tárgyatlan ige (-tam), -t v. -ott, -jon, (népies) rohad
1. <Szerves anyag, élettelen test> nedves helyen vegyi összetételében, kül. fehérjetartalmában lassan (meg)bomlik, megpuhul, nyálkássá, foszlóssá és bűzössé válik. Rothad a gyümölcs, a hús, a krumpli, a szalma. Rothad a nedves földbe vert karó. Rothad a földben a hulla. Bár élve tövisek között haladtam: Rózsák alatt fogok rothadni majdan. (Reviczky Gyula) Égő koponyád hitvány kis dió, Kit földre ráz egy szél s rohadni hagy. (Tóth Árpád) Hősei száz égzengő rohamnak Egy büdös árok fenekén rohadnak. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben, durva <Személy elhagyatott helyen, reménytelen állapotban, tétlenségben> pusztulva sínylődik, senyved, tesped. Börtönben rothad. Abban a sárfészekben rothadt éveken át. Az égre nem nézek, földön jót nem teszek, Itt élek, itt halok, itt rothadok, veszek. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Társadalmi rend(szer)> pusztulóban, felbomlóban, szétesőben van. Rothad a kapitalista társadalom.
Igekötős igék: elrothad; kirothad; lerothad; megrothad; összerothad; rárothad; szétrothad.
rothadó.
