rovátka
rovátka főnév ..kát, .. kája
1. Általában hosszúkás bemélyedés, természetes bevágás <vmely szilárd, kemény anyagban, testen>. A hegyhasadék … két meredek fala … egymásba illik minden rovátkáival. (Jókai Mór) || a. Bemélyedés a falon <ott, ahol a kövek, a téglák egymáshoz illeszkednek>. Az ostromlók … szuronyaikat döfték a falak rovátkáiba, s társaik e vaslépcsőkőn haladtak fölfelé. (Jókai Mór)
2. Hosszúkás, vonalszerű, mesterségesen előidézett kis bemélyedés, bemetszés, bevágás, bevésés vmin. Rovátkákat vés vmibe; rovátkákkal lát el vmit. [A könyv] leveleit csak lazán tartja már össze az ütött-kopott bőrkötés, melyen a hajdani aranyozásnak puszta rovátkái maradtak fenn. (Arany János) Kezében egy nagy fokost mímelő bot volt. Azon óvatos parasztbetűkkel rovátkák. (Gelléri Andor Endre)
rovátkás.
