rövidít
rövidít ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni)
1. tárgyas Rövidebbé tesz, v. azzal van elfoglalva, hogy rövidebbé tesz. A borbély most rövidíti a gyerek haját. A mezei munkás azzal rövidíti munkaidejét, hogy társaival tréfásan kötődik. (Jókai Mór) Nem maradt … más választás, mint föláldozni a kolonosi Oedipus zenéjét és … rövidíteni, húzni és kihagyni. (Ambrus Zoltán) || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) Vmennyit rövidít vmin: meghatározott mértékben rövidebbé teszi. Egy kicsit rövidített a szoknyán. Sokat rövidített a cikkén.
2. <Szót, kifejezést)>írásban, (ritka) beszédben összevon úgy, hogy némely betűt, ill. hangot elhagy belőle. A kilogramm szót kg-nak rövidítjük.
Igekötős igék: lerövidít; megrövidít; visszarövidít.
rövidített; rövidíthető; rövidítő; rövidíttet.
