rozoga
rozoga melléknév ..gán, ..gább
1. <A sok használat v. az idő pusztítása folytán> megviseltté vált, kül. eresztékeiben meglazult, ingatag, nem elég szilárd v. roskatag <tárgy, eszköz, bútor, építmény>; rossz állapotban levő, rozzant, ócska. Rozoga ablak, ágy, ajtó, csónak, épület, ház, híd, kocsi, kunyhó, szék, taliga, tető. Mit akarsz ezzel a rozoga létrával? Ketten osztoztak meg a prédán, a rozoga esernyőn. (Mikszáth Kálmán) A kapu még mindig olyan rozoga volt, mint a múlt évben. (Móricz Zsigmond) Kikocsiztunk a csárdába, egy rozoga konflison. (Nagy Lajos) || a. (ritka) Rozoga láb: öregségtől, betegségtől, gyengeségtől nem elég szilárdan álló, könnyen botló, bicsakló l. Rozoga lábával csak totyogott. Gyorsan, ahogy rozoga lábai bírták, elsietett valahova. (Kosztolányi Dezső)
2. (tréfás) Gyenge, beteges, erőtlen <személy>. Rozoga vén ember.
rozogaság.
