rozsda
rozsda főnév .. dát, .. dája
1. (Fémek, főleg vas felületén) nedves levegővel v. vízzel való érintkezés és oxidálódás folytán keletkezett, a fém állományát bomlasztó réteg. → Nemes rozsda; belepi, emészti a rozsda, rozsda képződött rajta; a rozsda kikezd, mar, megesz vmit; a rozsdát eltávolítja; rozsdát kap vmi. Tárogatód megszűnt, rozsda emészti vasad. (Kisfaludy Károly) Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja. (Petőfi Sándor) Díszkanalak voltak ezek a rézkanalak. Nagyon kellett rájuk vigyázni, mert az ételben igen hamar kaptak zöld rozsdát. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, költői) Az, ami vmit (ritk. vkit) lassan emészt, pusztít, rongál, ill. használhatatlanná, régivé tesz. A nagy várakat és kis birodalmakat Vastag rozsda emészti meg. (Csokonai Vitéz Mihály) Az életnek rozsdája: a gond, Kor, kétség, bánat egy se bánt! (Tompa Mihály)
2. (növénytan) Különféle növényfajok (elsősorban gabonafélék) levelein rozsdagombák által okozott barna v. fekete folt. S ha sáska, féreg, rozsda nem járt, S a június szépen ragyog … Még a vetés bőven terem. (Arany János) A jó Isten legyen irgalmas, és kímélje meg szárazságtól, jégveréstől, rozsdától … a kis kövér embert. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. rozsdaellenes; rozsdaette; rozsdagátló; rozsdamarás; rozsdanyom; rozsdapiros; rozsdarágta; rozsdasárga; rozsdaszín; rozsdaszínű; rozsdavédő; 2. gabonarozsda; rézrozsda; szőlőrozsda.
