rubin
rubin főnév -t, -ok, -ja (népies) rubint -ot
1. (ásványtan) Az alumínium oxidjából álló, krómot tartalmazó, vörösre színeződött átlátszó ásvány. A rubint csiszolják. [Ajkai] pirosak valának, mint a rubint lelke. (Petőfi Sándor)
2. Ebből csiszolt drágakő. Előbb is az arany koszorút vevé ki. | Anyai jószága volt e párta néki … Gyémánttal, rubinnal a cifrája ékes. (Arany János) Arra kérte Pongráczot, adja oda neki … a zafírokkal, rubintokkal kirakott menteláncot. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) Ezzel díszített, ezt tartalmazó <ékszer>. Rubin nyaklánc.
3. jelzői használat(ban) (választékos) Ennek színéhez hasonló v. erre emlékeztető <dolog>. Rubin ajkú leányka; rubin szemű kis nyúl. Vidám tűz lobogott a kályhában: a rubint szikrácskák … játszadoztak. (Mikszáth Kálmán) Még hull a nyári fények zafír, rubin, agát Esője … (Tóth Árpád)
4. (mindig birtokos személyraggal, csak rubint alakváltozatban) (bizalmas) <Főleg nő, gyermek, szerelmes becéző megszólításaként:> nagyon kedves, drága személy. Rubinom, virágom. Kincsem, violám, rubintom! | Itt az utolsó forintom. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): rubincsat; rubincsillag; rubinkő; rubinpiros.
