rudal
rudal tárgyas ige -t, -jon
1. (népies) (Szekérre rakott szénát, szalmát, kévét) rúddal v. kötéllel leszorít úgy, hogy a rúd, ill. a kötél két végét a szekér aljához (v. a vendégoldalhoz) erősíti. Rudalni kéne azt a boglyát.
2. (tájszó) <Járművet> rúddal ellát, rudat csinál bele. Kocsit, szekeret rudal.
3. (tájszó) <Csónakot, dereglyét> sekély vízben úgy hajt, lökdös előre, hogy a víz fenekét rúddal döfködi.
Igekötős igék: kirudal; lerudal.
rudalás; rudalt.
