rúgkapál
rúgkapál tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Ló türelmetlenségében, dühében, izgatottságában> majd a földet kapálja, majd rugdal. [A paripa] büszkén rúgkapál, majd harsogva nyerít. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. <Személy védekezésül, tiltakozásul v. öntudatlan állapotban> lábával ide-oda rúg, rugdal, s rendsz. kezével is gyorsan s minden erejéből erre-arra csapdos. Hiába rúgkapál, megkötözik. Igen nyugtalan álma lehetett, folyvást rúgkapált a lábaival. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) (Személy vélt v. valódi sérelmek miatt) tehetetlenül dühösködik, tajtékzik, háborog. Tehetetlen mérgében rúgkapál. Gyulai … rúgkapál, szórja a piszkot jobbra-balra, mint valamely vásott gyermek. (Arany János) || a. (bizalmas) Kézzel-lábbal tiltakozik, méltatlankodik, kapálódzik (3) vmely feladat, munka, megbízatás ellen. Hiába rúgkapálsz, teneked kell megcsinálnod!
Igekötős igék: összerúgkapál.
rúgkapálás; rúgkapálgat; rúgkapáló.
