ruház
ruház tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. <A maga pénzéből> ruhaneművel folyamatosan ellát vkit, gondoskodik vkinek a ruházkodásáról. A gyámja ruházta a fiút. Szépen ruházza gyermekeit. || a. (ritka, irodalmi nyelvben, tréfás) Ruház vmit: <szabó> vmely közösség számára ruhát varr. Ez a két „kecske” [= szabó] ruházta akkor egész Debrecen városát. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Vkire, vmire ruház vmit: jogot, hatáskört, szerepet, kötelességet <bizonyos időre v. örökre> átenged vkinek, vminek, ill. áthárít vkire, vmire. Vö: ráruház (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ruház; jogokat ruház vkire. A környéken levő hadsereg Világos felé indult, Kossuth teljhatalmát Görgeyre ruházván. (Táncsics Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Nevet, címet> ad vkinek. Címet ruház vkire. Kukorica között találtak engemet, | Ugy ruházták rám a Kukorica nevet. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vkire, vmire ruház vmit: vagyont, értéket jogi formák között tulajdonává tesz vmely természetes v. jogi személynek; átruház. Vö: ráruház (2). Volt egy … fiú gyermeke, … az öreg … erre akarta minden vagyonát ruházni. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vkit ruház vmivel: felruházza (3) vmivel. Ruházva íly sok, nagy tulajdonokkal, Hová temetnéd mind e kincseket? (Vörösmarty Mihály)
5. (argóban) Vkit ütlegel, ver. Éppen akkor ruházta a szomszédját, amikor a tanító belépett.
Igekötős igék: átruház; beruház; felruház; kiruház; megruház; ráruház.
ruházás; ruházható; ruházó; ruházott.
