rühell
rühell [rühell] tárgyas ige -t v. -ett [ë], -jen [ë]; -ni v. -eni [e] (népies, bizalmas)
1. Restell (1) vmit. Rühelli a dolgot. Nagyon rühellem az esetet. Rühellte, hogy így történt. || a. (ritka) Szégyenkezik, restelkedik vki miatt. Rühelli a sógorát.
2. (irodalmi nyelvben is) Rühell vmit: vmi nincs ínyére, nem tetszik neki vmi; lenéz, nem szívesen tesz vmit. Rühelli a munkát. Monda az Ur Jónásnak: „Kelj fel és menj | Ninivébe, kiálts a város ellen! …” | Szólt és fölkele Jónás hogy szaladna, | de nem hová a Mennybeli akarta, mivel rühellé a prófétaságot. (Babits Mihály) Rühellették a paraszti sort. (Móricz Zsigmond)
rühellés; rühellő.
