sarc
sarc főnév -ot, -a
1. (régies) (Háborúban, háború végén a győztestől a legyőzött közösségre (országra, népre, városra) büntetésből kivetett és erőszakkal behajtott pénzbeli v. természetbeni szolgáltatás. Sarcot fizet; sarcot kivet; sarcot → vet vkire, vmire. Hogyan lett naggyá e főúr? Hazáját védelmezte-e … az idegen ellen? vagy szomszédját rabolta meg, és sarcot vetett a környékre? (Kemény Zsigmond) || a. (régies) Foglyul esett katona váltságdíja. Sokat önvérükből leölének harcon, Sokat elfogdostak, hogy eladják sarcon. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Kíméletlen kizsákmányolásból származó haszon. Az imperialista államok hatalmas sarcot szednek a gyarmatokból.
Szóösszetétel(ek): 1. sarcösszeg; 2. hadisarc.
