sás
sás főnév -t -ok, -a
1. Nedves réteken, mocsarakban sűrűn tenyésző, rendsz. magas, háromélű v. hengeres szárú számos fajban elterjedt fűnemű növény. Keskenylevelű sás. Sűrű sás borította a rétet. A tó vidékén csak árnyatlan sás, haraszt. (Tompa Mihály) Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, | Pocsolyás víz, sás, káka lakják. (Ady Endre)
2. Az a terület, ahol ez a növény sűrű tömegben tenyészik a növényzettel együtt. Megbújt a sásban. Körűl a sást farkas zörrenti meg. (Arany János–Moore-fordítás) Erdők és sások önteni kezdték … az embereket. (Mikszáth Kálmán) Béka zenél, zug a sás. (Babits Mihály)
3. (növénytan) Cifra sás: a pázsitfűfélék családjába tartozó, tömött, tojásdad bugájú növény; olajtartalmú magja madáreledel (Phalaris).
4. (tájszó) A még szárba nem szökkent gabona levele.
Szóösszetétel(ek): sásbozót; sásbuga; sáserdő; sásfajta; sásfonatos; sáskerítés; sáslevél; sásszegély; sásszéna.
