sebez
sebez [e-ë] tárgyas ige -ek [ë] v. sebzek [e-ë], -el [ë] v. sebzel [e-ë], -ünk v. sebzünk [e]; -tem [e], -ett [ë] v. sebzett [e-ë], -zen [ë]; sebezni [e-ë] v. (sebzeni) [e-e]
1. (csak eredményhatározóval) Vmilyenre sebez vkit, vmit: vmely személyen, állaton v. testrészen úgy ejt sebet, hogy ezzel vmilyen állapotba juttatja. Halálra sebez. A tüske véresre sebezte az ujját.
2. (átvitt értelemben, költői) Sebez vkit, vmit: tartós lelki fájdalmat okoz neki. Mint sebzi váddal lelkem e beszéd! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Sebezte volna bárki szívem, Nem fájna úgy, megszokta rég, Oh csak te ne … (Gyulai Pál) A vármegye minden kisasszonya halálra lesz sebezve. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: felsebez; kisebez; megsebez; összesebez; végigsebez.
sebző.
