seftel
seftel* [e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (bizalmas, rosszalló)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Gyakran v. rendszeresen, olykor foglalkozásszerűen, de nem egészen kifogástalan módon, kisebb(szerű) üzleteket köt, árut ad-vesz; üzletel. Mindenfélével seftel. A háború után seftelni kezdett ruhával és élelmiszerrel. Üzletei érdekében járta az embereket. Mindig seftelt. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elseftel.
seftelés; seftelget; seftelő.
