segédige
segédige [d-i] főnév (nyelvtudomány)
Olyan ige, amely egy másik igének igenévi v. egyéb alakjával együtt határozza meg a cselekvés, történés, állapot, létezés idejét, módját, esetleg más körülményét (ilyenek a magyarban: volna, fog; a franciában: étre, avoir; a németben: sein, haben, dürfen stb.). → Módbeli segédige.
segédigei; segédigés.
