sehova
sehova határozószó, általános sehová
<Önállóan rendsz. egyszavas mondatként v. némely igei állítmány, nélküli mondatban; egyébként gyakran második v. esetleg harmadik tagadó v. tiltó jelentésű szóval kapcsolatban; nyomatékosabban a sem v. se tagadó-, ill. a se tiltószóval.>
1. Semmiféle (elképzelhető) helyre, tájra, vidékre. Sehova sem bújhatott el üldözői elől. Foglyok valának. Bezárva egy épületbe, őrizve gondosan, ki nem mehetve sehova. (Eötvös Károly) Vissza? Nincs, – | csak oda nincs út! De hát hova van? | Sehova? (Szabó Lőrinc)
2. Semmiféle ismert v. szóba jöhető helyre. [Hová menjünk, színházba vagy moziba?] – (Ne menjünk) sehova. Egész délután itthon vagyok, ma nem megyek sehová. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely ismert, szóban forgó helynek, térnek, tárgynak egyik részére se(m). Ebben a házban sehova sem bújhatott el. Ne tégy rá [a ruhára] sehova gombokat!
