semmilyen
semmilyen [ë-e] névmás, általános
Önállóan rendsz. egyszavas mondatként v. tagmondatként; egyébként gyak. második, esetleg harmadik tagadó v. tiltó jelentésű szóval kapcsolatban.
I. (melléknévi)
1. Semmiféle fajtájú, minőségű. Semmilyen eszközzel sem lehet kényszeríteni. Neked nem ád az Isten semmilyen szarvat. (Arany László–Shakespeare-fordítás)
2. (gyak. mutató. névmással kapcs.) Bizonytalan jellegű, minőségű, fajtájú, tartalmú; se ilyen, se olyan. Olyan semmilyen ember a szomszédom. Olyan semmilyen feleletet adott. A lány csókján valami idegent érez meg, valami puhát, odatapadót, mintha a felesége volna mellette, a régi, a hajdankori felesége, aki olyan régen semmilyen se már hozzá. (Móricz Zsigmond)
II. (főnévi) -t, (rendsz. egyes számban) <Az előző mondatban elhangzott milyen, valamilyen szó utáni (egyszavas) mondatban v. a beszédhelyzet, a szövegkörnyezet által meghatározott fajtájúval, minőségűvel szembeállítva:> semmiféle. [Milyen húst szeret?] – Semmilyent (sem). [Valamilyen hír csak jött?] – Nem, semmilyen. Neki szép ajándékot hozott, nekem semmilyent (sem).
