serdül
serdül [e v. ë] tárgyatlan ige -t, -jön
1. <Fiú, leány> a nemi érés s a teljes testi, lelki kifejlődés folyamatát éli, ebben az életszakaszban van. Már serdül a leány. Sok baj van a fiúkkal, amikor serdülnek. Vete egy pillantást még szép hitvesére Az atyám, és ránk is hét fiu testvérre, Kik közt a legidősb is csak alig serdül. (Arany János) || a. (választékos) Vmivé serdül: e folyamat során vmivé fejlődik, vmivé, vmilyenné válik. Fiatalemberré, férfivá serdül; anyányivá serdül. Anyja örűlt a szép gyermeknek … Gondosan is nevelé azután, s a gyermek erős gyors Emberré serdűlt, s jámbor vala minden időben. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben, régies, költői) Vmi vmivé serdül: végrehajtják, tetté válik. Királyi hatalmam választani ketté; A régi tanács, ím, most serdüle tetté. (Arany János)
2. (tájszó) Perdül, fordul, gyorsan megy, ill. jön. Serdülj a konyhába! Serdült, és már hozta is.
Igekötős igék: felserdül.
